BME ÉPÍTÉSZMÉRNÖKI KAR ÉPÍTŐMŰVÉSZETI DOKTORI ISKOLA

„TOVÁBBÉPÍTÉS és ÚJRAHASZNOSÍTÁS”

Rekonstrukció, revitalizáció, rehabilitáció, továbbépítés, újraépítés, újrahasznosítás, szanálás, korszerűsítés, műemléki rekonstrukció… Ismerős, sokban rokon értelmű fogalmak, jelentésük építészeti értelemben azonban igen árnyalt. Épített környezetünk minősége és karaktere az átöröklött és az új építés, a megőrzés és átalakítás változó egyensúlyán alapszik. Szemben a modern építészet évtizedeivel manapság általában, de az egykori szocialista országok városaiban hangsúlyozottabban, sajátos politikai, kulturális, szakmai vagy populáris okok miatt is a megőrzésre, a visszaállításra vagy egyenesen a visszaépítésre került át a hangsúly, ennek léptéke, és ebben a kortárs építészet megjelenése izgalmas, kihívásokkal teli feladat. Éppúgy relevánsak az urbanisztikai léptékű beavatkozási lehetőségek, mint az épületléptékű, vagy annak csak egy részletét érintő tervezések. Egyre égetőbb kérdést jelentenek az energetikai szükségszerűségből következő felújítások, amelyek jelentős szakirodalmi bázissal rendelkeznek, ettől eltérő szemléletet igényelnek az értékszemléletű, a beavatkozással új értéket teremtő feladatok.
Az épületek továbbörökítése szükségképpen felveti műszaki, kulturális vagy használói szempontból a korszerűsítés, a mai feltételekhez és igényekhez való igazítás igényét. Ezen belül sajátos csoportot képeznek azok az épületek, amelyek műszaki vagy funkcionális okokból használaton kívül kerültek, de a kontextusban elfoglalt helyzetük vagy értékeik miatt az épített/kulturális örökség részévé is válhatnak, amennyiben bontás helyett az újrahasznosításuk valósul meg. Ezek a helyzetek sokféle vitát indukálnak az eltérő szakterületek képviselői, a szakma és a politika, illetve a közönség között. Milyen alapon kerülnek az egyes épületek az egyik vagy másik csoportba? Milyen értékek és érdekek ütköznek össze? Mik lehetnek konkrét esetekben a visszaállítás (építés), a felújítás, továbbírás vagy újrahasznosítás szempontjai? Hogyan mérlegelhetők e szempontok egy-egy csoportos munkára választott épület vagy épületegyüttes esetében, s milyen megoldások javasolhatók?
Összefoglalóan: milyen példákat és gyakorlatokat látunk az épített örökséghez való viszony változó elveivel kapcsolatosan? Ezek a kérdések kapcsolódnak az elmúlt tematikus évhez, a múlt helyett azonban most erősebben a jelen dilemmáira és beavatkozási lehetőségeire kerül a hangsúly.