A BME Építészmérnöki Karán az építéstudományok és az építészet művelése önálló diszciplínákat képviselő tanszékek keretében folyik. Ez a működési forma olyannyira gazdag intellektuális közeg, sajátos „klíma” létrejöttét eredményezte, hogy posztgraduális szinten lehetővé vált a tudományos és művészeti képzés különválasztása. Utóbbi kereteit az Építőművészeti Doktori Iskola jelenti, ami a MAB akkreditációja alapján „művészetek” tudományterületen, ezen belül is – a doktori iskolák közül egyedüliként – tisztán „építőművészet” tudományágban működik.
Az Építőművészeti Doktori Iskola legfontosabb célja a tágabb értelemben vett környezet, vagyis a természeti és az épített világ érzékeny egyensúlya iránt elkötelezett építészek képzése. Olyan építészeké, akik hivatásuknak tekintik a környezet alakítását, akik képesek kiemelkedő színvonalú építészeti alkotások létrehozására, és akik alkalmasak tapasztalataik összegzésére, rendszerezésére, másokkal való megosztására, vagyis az építészet tanítására.
A képzés középpontjában az építészet, mint hangsúlyozottan felelősségteljes, új, komplex tudásokat igénylő gondolkodási és alkotási folyamat áll. A társadalmi felelősségtudat kialakítására nagy hangsúlyt fektetünk, az építőművészetet ezzel összefüggésben vizsgáljuk. Ezt az alapkérdést az aktuális részprobléma természetének megfelelő arányban, kétféle irányból, így a kreatív építészeti alkotómunkán és a célirányos, módszeres kutatáson keresztül közelítjük meg. Az iskolát a tudásmegosztás helyeként értelmezzük. Olyan együttműködési formákat keresünk, melyekben az egyéni képességek kibontakozhatnak, a résztvevők kreatív energiái felszabadulnak, ahol a személyes tudás jó érzéssel válhat a közösség értékévé is, létrehozva egy karakteres szellemi műhelyt.
Budapest, 2015. június
Balázs Mihály DLA egyetemi tanár
Kossuth-díjas építész
MMA rendes tagja, Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja
az Építőművészeti Doktori Iskola vezetője