Életét az egyetemi oktatásnak szentelte, 1983 óta tanított A BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékén. A kilencvenes évektől fordult érdeklődése a kortárs építészet felé, kezdettől meghatározó tanár-személyisége volt az Építőművészeti Doktori Iskolának. Munkáját 2014-ben a MÉSZ Kotsis Iván-éremmel ismerte el, az Építészmérnöki Kar 2017-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezte ki.

Végtelen figyelmessége, segítőkészsége, kifogyhatatlan türelme építész generációk számára jelentett biztos szellemi támaszt. Műveltsége, szakmai tájékozottsága, embersége és az építészet iránti mély elkötelezettsége tette őt sokunk számára példaképpé.

Az Építőművészeti Doktori Iskola hallgatói, témavezetői, munkatársai – búcsúzunk tőle.

Emlékét szeretettel őrizzük!