Részlet  az évkönyvből:

BEVEZETŐ SOROK AZ ÉPÍTŐMŰVÉSZETI DOKTORI ISKOLA 2010/11-ES TEMATIKUS TANÉVÉT LEZÁRÓ FÜZETHEZ

Az Építőművészeti Doktori Iskola a Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem egyetlen művészeti (DLA
fokozatot adó) doktori iskolája. Ez a helyzet indokolta
azt, hogy az iskola 2010-ben egyértelműen megfogalmazta
működésének és arculatának módját, megalkotva
ezzel a maga sajátos hivatásnyilatkozatát.
Eszerint a tudományos (PhD) és a művészeti (DLA)
doktori iskolák képzési területe különböző. Míg a tudományos
doktori iskolák képzésének centrumában általánosan
a tudományos kutatás áll, addig a művészeti
doktori iskolák hivatásának középpontja minden esetben
a kreatív művészi alkotómunka. Ebből következően az
Építőművészeti Doktori Iskola működésének középpontjában
az építészeti alkotás áll. Ezt az alkotómunkát
egészíti ki, segíti a kutatás. Így az Építőművészeti Doktori
Iskolában a kutatás csak az alkotással összefüggésben
értelmezhető, a kutatás az alkotást segítő eszköz.
Általában a BME Építőművészeti Doktori Iskolájának
képzési célja a kulturált, magas színvonalú alkotásokra
képes, felelős építészek képzése. A képzés hivatása a
megfelelő kulturális alapok megteremtése, ezeken az
alapokon a személyes kreatív (művészi) képességek
kiművelése, majd mindezek etikus alkalmazása a szakmai
tevékenységben. A kulturális alapozás elmélyült és széles
tájékozottságot, alapos olvasottságot jelent, a személyes
kreatív képességek fejlesztése folyamatos alkotómunkát
igényel, az etikusság pedig a szolgálatot teljesítő felelős
értelmiségi lét szükségszerű viselkedési formája.
A tudományos és művészeti doktori iskolákban a kutatás
jellege eltérő. A tudományos doktori iskolák kutatási
témái leggyakrabban valamely szűkebb szakterületre
irányulnak, azon belül egy speciális probléma egyre pontosabb
értelmezésével foglalkoznak. A tudományos
kutatómunka akkor sikeres, ha kellően specializálódott
és koncentráltan fókuszált. A művészeti doktori iskolában
a mindig változó tematikájú kreatív alkotómunkát
leg-alkalmasabban a szerteágazó, változó tematikájú,
több területet érintő részkutatások segíthetik. A specializáltság
helyett a sokoldalúság, az egy téma helyett a
témák változatossága a jellemző. Ennek eszköze a tematikus
tanévek rendszere, amelyekben meghatározott
témák szervezik egységbe az alkotó- és a kutatómunkát.
Az Építőművészeti Doktori Iskola oktatási rendjének
meghatározó egysége ezért a tematikus tanév. Ez azt
jelenti, hogy minden tanévnek meghatározott programja
van, ami összefoglalható egy rövid mottóban. Ez a program
szervezi az adott tanév két félévének alkotó- és kutatómunkáját.
Így teljesül az az igény, hogy az alkotások
szükségszerű sokféleségéhez a kutatási területek változatossága
társuljon.
Az Építőművészeti Doktori Iskola tematikus évének mottója
a 2010-2011 tanévben az „illeszkedés és újítás” volt.
Ennek jegyében készültek azok a munkák, amelyeket a
jelen kiadvány bemutat. Ezek a munkák jól reprezentálják
a doktori iskola képzési céljának hármasságát; elmélyült
és alapos kutatómunkán alapulnak, megjelenítik a személyes
kreatív képességeket és etikus szemléletmódról
tanúskodnak.

Cságoly Ferenc DLA, DSc, Kossuth-díjas, Ybl-díjas egyetemi tanár, MTA levelező tagja

a BME Építőművészeti Doktori Iskola vezetője