BEVEZETŐ SOROK AZ ÉPÍTŐMŰVÉSZETI DOKTORI ISKOLA 2019/20-AS TEMATIKUS TANÉVÉT LEZÁRÓ ÉVKÖNYVÉHEZ

Előszó az Építőművészeti Doktori Iskola „Építészet&innováció” című 2019/2020 évkönyve elé

Amikor bő egy évvel ezelőtt a tematikus év mottóját kiválasztottuk, még nem sejtettük, milyen jelentősége lesz ennek a fogalomnak: innováció. A világjárvány által szétzilált mindennapok aztán rávilágítottak valamire, ami bizonyosan összefüggésben áll a szó jelentésével. A fogalom-meghatározásban nincs teljeskörű egyetértés, az egyes tudományterületek ,a gazdaság vagy az üzleti világ más-más tartalmat rendelnek mögé. „In-novare” – ez a latin eredet, ami annyit jelent: megújulásban, és jobbára ez az egyetlen közös metszéspontja az eltérő értelmezéseknek. A megújulás, az újrakezdés új pozíciók elfoglalásával (a jelenlegi tematikus év mottója szerinti térfoglalással) is együtt jár szellemi és fizikai értelemben egyaránt. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt a folyamatot „fejlődésnek” nevezzük. Általában ekként tekintünk azokra az új elméleti felismerésekre, amiket integrálni tudunk mindennapi tevékenységeinkbe, és amiktől egy jobb, kiegyensúlyozottabb, teljesebb életet remélünk.

Ha az innovációról, mint az építészet megújító lehetőségéről beszélünk, érdemes két egymással összefüggő, mégis jól elkülöníthető kategóriát megkülönböztetnünk. Az egyik jellemzően az anyag–technológia–szerkezet hármasságában jelenik meg, építészek és mérnökök, kutatóműhelyek, általánosságban az alkotók gondolkodásának és együttműködésének eredményeként. Ezek általában a téralakítás újszerű eszközei. Egy, a korábbinál többet tudó szerkezet vagy építőanyag olcsóbbá, tartósabbá, gyorsabban építhetővé, esetleg flexibilissé, újrahasznosíthatóvá teheti az építményt, amelyet létrehozni szándékozunk, akár annak újszerű formai megjelenését is eredményezve. Léteznek azonban olyan szellemi természetű megújító felismerések is, amelyek közvetlenül nem kötődnek az anyaghoz, szerkezethez, mégis nagy hatással vannak életformánkra és egész környezetünkre. A térhasználat újszerű lehetőségei ma intenzíven foglalkoztatják a társadalomtudományok, azon belül különösen a környezetpszichológia, a szociológia művelőit, és persze nem utolsó sorban az építészeket, akik végül terekké formálják a funkcionális programokat.

A téralakítással és a térhasználattal összefüggő újító felismeréseknek ma minden korábbinál jelentősebb szerepe van az építészet terén, a helyes célok és eszközök megtalálása egyre sürgetőbb a klímaváltozás és a népességnövekedés gyorsuló üteme miatt. A klímaváltozás jelensége a térlehatárolás hatékony eszközeinek keresésére, kevesebb energiával előállítható és fenntartható, a természeti környezetet kevésbé szennyező technológiák feltalálására ösztönöz. A népességnövekedés a véges erőforrásokra és az elfogyó-sűrűsödő élettérre figyelmeztet. A két jelenség együttesen újkori népvándorlásokat generál, melyek zárójelbe tesznek korábban jól működő túlélési stratégiákat. A mindennapokat átható technológiai forradalom csábító megoldásai társadalmi szintű megértés és befogadás hiányában erősen korlátozott lehetőséget kínálnak. A helyzetet tovább bonyolítja a társadalmi érintkezések megszokott formáit felülíró világjárvány.

Ebben a helyzetben az innováció, mint a „megújulásban létezés”, tekinthető az egyetlen járható útnak. Az építészettől nem idegen ez az attitűd, ennek belátásához elegendő, ha a történeti korok és kultúrák építészetét elemző módon vizsgáljuk. Az építés az entrópiával való állandó küzdelemben való újrakezdés, amely néha nem is vadonatúj jelenségek felismerése, hanem feledésbe merült tudások és tapasztalatok újrahasznosítása. Az innováció tehát nem feltétlenül egyenesen előrevivő út. Mint a revolúció, ami ugyan mai köznapi jelentésében mindent felforgató változást, ugrásszerű fejlődést jelent, valójában azonban csak visszahengerítést, fordulatot (revolutio), amely utunk során elvezet egy olyan elágazáshoz, tájékozódási ponthoz, ahol még tudtuk, hol vagyunk…

2020. szeptember

Balázs Mihály DLA

Kossuth-díjas építész, egyetemi tanár

a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja

az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja

az Építőművészeti Doktori Iskola vezetője