BEVEZETŐ SOROK AZ ÉPÍTŐMŰVÉSZETI DOKTORI ISKOLA 2011/12-ES TEMATIKUS TANÉVÉT LEZÁRÓ ÉVKÖNYVÉHEZ

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőművészeti Doktori Iskolája a 2011-2012-es tanévben a közösség és építészet kapcsolatával foglalkozott. Ez a mottó rendezte – szervezte a közösen végzett kreatív fel-adatokat és az egyéni kutatási témákat egyaránt.

Sokféle értelmezhetősége van ennek a kapcsolatnak. Talán a legegyszerűbb ezek közül, hogy egy épület tervezése alapvetően csapatmunka, akár a szűken vett építészeti területet nézzük, akár bővebben a szakági tervezőkkel kiegészítve. A magányos építész képét egyre inkább felváltja az építész-team, amely a terv koncepcionális indításától kezdve a kiviteli tervek részleteinek kidolgozásáig együtt, egymást segítve dolgozik. Világszerte erősödik az a tendencia, hogy az újonnan alakuló építészirodák kettő, három, vagy több névhez kötődnek, és ez folyamat nálunk is egyre inkább érvényesül. Sok oka lehet ennek. Magyarázható azzal, hogy az építész diplomások száma és számaránya jóval magasabb, mint eddig bármikor. Ez indokolhatja a társas kapcsolatok szükségszerűségét. De elképzelhető az is, hogy ilyen irányba fordul a világ, hogy az elmúlt évtizedek szélsőséges individualizmusát talán szépen lassan felváltja a társas lét vágya és igénye. Ha ez így van, akkor nem csak az anyagi szükségszerűség, hanem annál sokkal mélyebb szellemi – lelki okok indokolják a közösségek létrejöttét.

Az építészeti tervezés teljességét tekintve pedig a szakági tudományterületek dinamikus specializációja meghatározó faktor, a tervezéshez kötődő szakági terü-letek száma szinte évről évre nő. Az építészek feladata a szakági specialisták munkájának összehangolása, ez pedig a kooperatív együttműködés szellemében, harmonikus csapatmunkában lehetséges csak.

Egy másik értelmezési lehetőség, hogy az építészet szolgálat, kisebb – nagyobb közösségek igényeinek szolgálata. Ilyenformán az építészeti munka meghatározó eleme a közösségi igények minél pontosabb, minél alaposabb megismerése, hogy a munka végeredménye a lehető legjobban szolgálja az igények kielégítését. Az igények alapos megismerése nem csak szakmai, hanem főleg emberi feladat. Ehhez fel kell adni az önmegvalósító ego önző szempontjait, a megértés vágyával kell közeledni a sokszor ellenszenves körülményekhez, és ez egyáltalán nem könnyű feladat.

És végül a harmadik értelmezési lehetőség, amely összefogja az első kettőt, így talán a legfontosabb mind közül. Az építészeti munkát végző közösségeknek egyrészt kapcsolatot kell találniuk az építő közösségekkel, másrészt azokkal a közösségekkel, amelyeknek építészeti szolgálatra lenne szükségük, de nincsen hozzá lehetőségük. Az építészcsoportok és a megbízói közösségek jó kapcsolata szükségszerű, maga a munka teszi azzá. Kicsit kiterjesztve ezek a kapcsolatok alakítják a szakmai közegek és a társadalom közötti kommunikációt, minden egyes munka hozzátehet ahhoz, hogy a két fél megértéssel közeledjen egymáshoz. Nagy eredmény, ha ez a megértés fokról fokra erősödik.

De ennél is nagyobb eredmény lenne, ha az építész-közösségek megtalálnák az utat azok felé is, akiknek szükségük lenne rájuk, de lehetőségük nincsen rá. Akik elő sem mernek állni a vágyaikkal és igényeikkel, mert nincsen semmiféle fedezetük hozzá, és talán meg sem tudnák kellően fogalmazni. Ezek a közösségek egyre töb-ben vannak, és egyre távolabb a segítő kezektől. Nem nehéz megtalálni őket. Kicsit nehezebb feléjük fordulni. És talán a legnehezebb konkrét munkával szolgálni őket. Nehéz, de meg lehet próbálni. Ezt próbálgattuk ebben a tanévben.

Cságoly Ferenc DLA, DSc, Kossuth-díjas, Ybl-díjas egyetemi tanár, MTA levelező tagja

a BME Építőművészeti Doktori Iskola vezetője